*Calum*
Biztos sokatokat érdekel, miért vagyok ilyen ellenszenves Lukeal és Michaellel. A válasz egyszerű...Mike agyát elvette ez a szerelem...régebben még tűrhető volt, még velem is beszélgettek mindketten, de egy ideje elöntötte fejüket a rózsaszín köd.
Éppen a plázából jövök kifelé, amikor meglátok egy zöld hajú srácot az utcán bolyongani. Ez nem lehet más, mint Michael. Igazából nekem is hiányzik a barátságunk, de Luke társasága egyáltalán nem...
Igazából csak egy kis csokiért ugrottam le a plázába, de gyalog. Ki kellett szellőztetnem a fejem...úgy látom Mike is ezt csinálja, így először nagy majd egyre kisebb léptékkel közeledek felé. Végül suttogva megszólaltam.
- Várj már egy percet Mike! Mi a baj? Te nem szoktad így lent hordani az orrod...és...te sírsz?
- Nem éppen veled fogom megosztani a gondjaimat és nem neked fogok mesedélutánt tartani...De amúgy ha annyira tudni akarod szakítani fogok Lukeal...most örülsz?- szűrte a fogai közt Michael.
Igaza van...nagyon csúnyán viselkedtem vele...de nekem vele nincs bajom! Nekem Hemmings nagyképű pofájával van bajom...
- Mike! Figyelj! Megígérek valamit!Soha többé nem kezdek ki veled! Nem foglak megbántani soha többé...okés? - Mike lenéző pillantást lövellt felém amivel valami olyasmit akarhatott közölni, hogy ne is próbálkozzak kibékülni vele...
- Cal...légyszi! Egy kicsit egyedül akarok lenni oké? Úgy egyedül...érted! Eljut a tudatodig? - Fáj...fáj hogy Michael így eltaszít. De végül is megérdemlem...megérdemlem, mert nagyon rondán viselkedtem vele. De én nem tudom ezt miért csinálom...egyszerűen ha meglátom Lukeal teljesen eluralkodik rajtam az, hogy Mike nem hozzá való. És nekem annyira elegem van!
Mike már elment...és lövésem sincs hova. Csak állok a pláza előtt, mint egy nagy határ szar. Töröm a fejem, gondolkodok...Hova mennék, ha bánatos lennék? A parkba? A saját házamba? Igen! Ez lesz az!
Hol is lakik Mike eredetileg? Csak hogy értsétek, mind a négyünknek van saját háza, ahol kiszellőztetheti a fejét ha úgy adódik. Vagy ha összeveszik valakivel. Mint most Mike Lukeal. Szakítani akar...és ez részben az én hibám...most hasít belém a szörnyű felismerés...keresztbe teszek a legjobb barátom kapcsolatába azzal a fiúval akivel boldog lehetne? Hát milyen ember vagyok én? Mike pedig már ott ül valahol az utcán és valami olyat csinál aminek Luke nem örül...
- Mike! Figyelj! Megígérek valamit!Soha többé nem kezdek ki veled! Nem foglak megbántani soha többé...okés? - Mike lenéző pillantást lövellt felém amivel valami olyasmit akarhatott közölni, hogy ne is próbálkozzak kibékülni vele...
- Cal...légyszi! Egy kicsit egyedül akarok lenni oké? Úgy egyedül...érted! Eljut a tudatodig? - Fáj...fáj hogy Michael így eltaszít. De végül is megérdemlem...megérdemlem, mert nagyon rondán viselkedtem vele. De én nem tudom ezt miért csinálom...egyszerűen ha meglátom Lukeal teljesen eluralkodik rajtam az, hogy Mike nem hozzá való. És nekem annyira elegem van!
Mike már elment...és lövésem sincs hova. Csak állok a pláza előtt, mint egy nagy határ szar. Töröm a fejem, gondolkodok...Hova mennék, ha bánatos lennék? A parkba? A saját házamba? Igen! Ez lesz az!
Hol is lakik Mike eredetileg? Csak hogy értsétek, mind a négyünknek van saját háza, ahol kiszellőztetheti a fejét ha úgy adódik. Vagy ha összeveszik valakivel. Mint most Mike Lukeal. Szakítani akar...és ez részben az én hibám...most hasít belém a szörnyű felismerés...keresztbe teszek a legjobb barátom kapcsolatába azzal a fiúval akivel boldog lehetne? Hát milyen ember vagyok én? Mike pedig már ott ül valahol az utcán és valami olyat csinál aminek Luke nem örül...
vágja az ereit, vagy éppen a Harbour hídon sétál és készül levetni magát a mélybe...
És ha meghal, az az én hibám lesz...csörög a telefonom. Ashton keres. Remek.
- Hol a francban vagy Calum??? És hol van Mike? Luke már teljesen idegrohamos. Tudom Cal...tudom hogy utálod őket...de most segíts!
- Ashton...én is Mikeot keresem...hol lakik?
- Albany utca 25. Miért?
- Odamegyek! Az életem árán is! Nem érdekel! Rendbe kell hoznom amit elrontottam Ashton! Rendbe kell hoznom! Érted?
- Jó ég Calum! Te ugye...nem vagy szerelmes? Nekem tudod, hogy bármint elmondhatsz! De...szerintem tudod mire akarok kilyukadni...nem lenne jó ebbe a kapcsolatba úgymond belerondítani! - Magam is elgondolkodtam már ezen a dolgon. De kizárt, hogy akár egy pici biszexuális hajlamom is legyen...
- Ne aggódj Cal. Halló! Ott vagy? - Nem szóltam bele? Inkább szakítottam a vonalat Ashtonnal.
Sétálok...keresem az Albany utcát. Végül kiszúrom Mikeot az egyik ház előtt ülni. Ahogy befordulok elkezdek futni felé...de Mike csak ül tovább egy helyben. Nem szalad el.
- Ha már úgy is beszélni akartál gyerünk..megtaláltál, a tied vagyok. Mondd bátran! - A hangjában hallható az őszinteség...
- Mike! Én...én...mint barát nagyon szeretlek! Én...nekem csak Lukeal van bajom! Utálom, hogy veled vgy...mert...ő nem hozzád való! De nélküle te meghalsz! Erre ma jöttem rá! Most még tartod magad! De egy idő után te...belehalsz a hiányába...mert te szereted őt...- kurva őszinte vagyok, de nem bánom!
- Mike! Lehetünk újra barátok? Mint...mint azelőtt...mint Luke előtt! Emlékszel még azokra az időkre? A vidámparkra? A csúszdákra? A parki sétákra esténként?
- Hogy felejthetném el...de az az idő elmúlt...viszont...újrakezdhetnénk! - Annyira boldog, mint akkor, még sose voltam. Viszont elgondolkodtat az, amit Ash mond...lehet tényleg van egy kis biszex hajlamom...de elhessegetem a gondolatot. Engem most csak Michael CSAK barátsága érdekel!
Az a különös baráti szeretet, amivel most átölel.
Sziasztook!
Ez lenne a várva várt 4/2! Tudom, nem erre számítottatok, de most na :D
Imádlak titeket ♥
Jessie
És ha meghal, az az én hibám lesz...csörög a telefonom. Ashton keres. Remek.
- Hol a francban vagy Calum??? És hol van Mike? Luke már teljesen idegrohamos. Tudom Cal...tudom hogy utálod őket...de most segíts!
- Ashton...én is Mikeot keresem...hol lakik?
- Albany utca 25. Miért?
- Odamegyek! Az életem árán is! Nem érdekel! Rendbe kell hoznom amit elrontottam Ashton! Rendbe kell hoznom! Érted?
- Jó ég Calum! Te ugye...nem vagy szerelmes? Nekem tudod, hogy bármint elmondhatsz! De...szerintem tudod mire akarok kilyukadni...nem lenne jó ebbe a kapcsolatba úgymond belerondítani! - Magam is elgondolkodtam már ezen a dolgon. De kizárt, hogy akár egy pici biszexuális hajlamom is legyen...
- Ne aggódj Cal. Halló! Ott vagy? - Nem szóltam bele? Inkább szakítottam a vonalat Ashtonnal.
Sétálok...keresem az Albany utcát. Végül kiszúrom Mikeot az egyik ház előtt ülni. Ahogy befordulok elkezdek futni felé...de Mike csak ül tovább egy helyben. Nem szalad el.
- Ha már úgy is beszélni akartál gyerünk..megtaláltál, a tied vagyok. Mondd bátran! - A hangjában hallható az őszinteség...
- Mike! Én...én...mint barát nagyon szeretlek! Én...nekem csak Lukeal van bajom! Utálom, hogy veled vgy...mert...ő nem hozzád való! De nélküle te meghalsz! Erre ma jöttem rá! Most még tartod magad! De egy idő után te...belehalsz a hiányába...mert te szereted őt...- kurva őszinte vagyok, de nem bánom!
- Mike! Lehetünk újra barátok? Mint...mint azelőtt...mint Luke előtt! Emlékszel még azokra az időkre? A vidámparkra? A csúszdákra? A parki sétákra esténként?
- Hogy felejthetném el...de az az idő elmúlt...viszont...újrakezdhetnénk! - Annyira boldog, mint akkor, még sose voltam. Viszont elgondolkodtat az, amit Ash mond...lehet tényleg van egy kis biszex hajlamom...de elhessegetem a gondolatot. Engem most csak Michael CSAK barátsága érdekel!
Az a különös baráti szeretet, amivel most átölel.
Sziasztook!
Ez lenne a várva várt 4/2! Tudom, nem erre számítottatok, de most na :D
Imádlak titeket ♥
Jessie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése