4.:Ne keress, majd jelentkezem 2/1

*Michael*

Miután Ash elköszönt Rickytől, akinél láthatóan még este volt, ő felvonult a szobájába. Calum a konyhában ült a pulton, éppen a reggeli kakaóját szürcsölte, attól eltekintve, hogy már 11 óra is elmúlt. Odamentem a hűtőhöz és kivettem a tejet. Amint becsaptam az ajtót, Cal nagyon mérges tekintettel méregetett. Mi az isten baja van velem? Calum nem rasszista! Pontosan tudta, hogy meleg vagyok, mégis milyen jó barátok voltunk! Voltunk...fura a kijelentés hogy ez már a múlt. Cal tekintete szinte égeti a bőröm. Érzem a lesajló tekintetét magamon.
- Amúgy neked mi a bajod velem Hood? Amióta együtt vagyok Luke-al tisztára meg vagy zakkanva! - Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Nem értem ezt a srácot. Természetesen a válasz ugyanaz volt, mint mindig.
- Ne akard megtudni Clifford! - Kösz szépen Cal igazán megnyugtattál! Idegességemben inkább kezembe fogtam 2 bögrét és elhagytam a konyhát.
A nappaliban Luke ült a kanapén, tökéletesen beállított hajjal, és éppen a szápiercingjét rágcsálta. Jó játék ez hülye gyerekeknek, de tudom, Luke akkor csinálja ezt ha valamit nem akar elmondani nekem.
Lehuppantam mellé a kanapéra és hozzábújtam. A kezét felemelte majd átölelt.
- Van valami baj Hemmo? - Aggódom miatta kicsit. Vajon a kora reggeli dolog miatt neheztel? Én azt tényleg nem akartam! Csak...véletlen volt...és nem tudtam leállni.
- Semmi, csak...figyelj Mike. Én nagyon nagyon szeretlek, és lehet néha elvetem a sulykot. Mostanában észrevettem, hogy ingerlékenyebb vagyok mint általában. És...nem akarom rajtad lecsapni a feszkót. Most itt van ez az Ash ügy is...és kérlek ne haragudj rám...semmiért. Te egy csodálatos ember vagy, tele szeretettel.
- Mi ez a nyálas fecsegés? Hánynom kell tőletek komolyan! Enyelegjetek odafönn! - Calum Hood hallatta ezeket a szavakat, színtiszta gúnnyal a háttérben. Gondolom bevásárolni ment, arra fel a táska a kezében. De erre már sose derül fény, ugyanis kulcs pattant a zárban, egyszerre kettőben. Ugyanis Ashton is bezárta a szobája ajtaját, amire kívülről egy "csak akkor kopogj ha életveszélyben vagy" feliratot ragasztott.
Luke cinkos mosolyra húzta a száját.
- Ha fel, hát fel baby! - Megőrülök amikor így hív, és egyből magaménak akarom tudni. Luke a kijelentése után egyből megcsókolt, amit nem bírtam nagyon jól, így felálltam a kanapéról és magam után húztam a barátomat is. Egyenesen a konyhába mentünk ahol Hemmo nekinyomott a hideg csempének. Egyből libabőrös lettem, de nem érdekelt a hideg kő, hiszen ő is itt van, velem. Erősen nyomott a falhoz, majdnem megfulladtam. Végül belekapaszkodtam a nyakába, és egy nagy lendülettel a lábaimat a dereka köré kulcsoltam.
- Erre vártam! - Hallatta Luke, majd egy nagy levegővétel után újra az ajkaimnak esett. Így mentünk fel az emeletre, bár nekem minden fok egy kis félelemmel járt, nehogy Hemmo leejtsen.
Szerencsére ez nem történt meg, így teljes testi épséggel értem föl. Luke egyből a szobánk felé vette az irányt, ahol gyengéden lefektetett, majd egy pillanatra sem leállva fölém emelkedett. A gyönyörtől csukott szemmel védekezve sóhajtoztam és beharaptam az alsó ajkamat. Majd hirtelen ötlettől vezérelve rántottam egyet Luke vállán, így én kerültem felülre. Gyengéden szájon csókoltam, amire keze a hajamban kötött ki. Finoman húzta a nyakamat maga felé, ezzel jelezve hogy ne hagyjam abba! Lábait a derekam köré kulcsolta, én pedig sebesen faltam az ajkait. Úgy gondoltam, a nyakát most békén hagyom, egyrészt nem akarom őt kikészíteni, másrészt fényévekkel jobb ötletem van. Kezemet egyre lejjebb csúsztattam a testén, míg a nadrágjához nem értem. Megtaláltam az övet, de nem tudtam kicsatolni, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy túlságosan örömmámorban úsztam ahhoz, hogy ezt az amúgy roppant egyszerű feladatot megcsináljam. Másrészt Luke megállított. Kezét a könyököm alá tette, majd kiszedte a nadrágjából.
- Ne tegyél olyat, amit később megbánsz Michael! Nem csinálhatod ezt! Nem tudsz leállni érted? Már most érzem, hogy nem azért teszed, mert te is akarod! - Mit hogy nem is akarom? Én csak őt akarom! És nem azért, mert még soha nem voltam senkivel. Na jó részben ez is igaz, de van valami abban, amit Hemmo mond.
- Be kell valljam, hogy igazad van Hemmings. Én...nem akarlak kihasználni. De...mégis ezt teszem! Nem érdemelsz meg! Én...most elmegyek. Messzire. Kérlek ne keress, majd jelentkezem...

Sziasztook! Tudom, gonosz vagyok hogy így hagyom abba, de most na...izguljatok rajta! Van miért, higgyetek nekem!
Ha addig nem találkozunk, mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!
És ami a sztorit illeti...én nagyon szeretem írni, remélem nektek is tetszik!
Na nem pofázok többet, nagyon szeretlek titeket!
Jázi ♥