3.:Pánik

*Ricky*

Az elmúlt két napban a megkönnyebbülés egy olyan fajtája kerített hatalmába, amelyről eddig álmodni se mertem volna. Felcsillant egy apró reménysugár, hogy ismét lehet normális életem a történtek után.
De akkor elmesélem mi történt azóta, hogy Aeron, a gyámhivatal vezetője  hazahozott. Aznap éjjel ugye néztem a 5 Seconds of Summer klipeket, és csak ámultam Ash tehetségén. Láttam rajta hogy élvezi amit csinál...de mit tehetnék? Kételyek sokasága fogalmazódott meg bennem, amik nem mentek ki a fejemből egykönnyen. De legalább négyőjük közül megismertem a bátyám! Nem volt nehéz dolgom, Ugyanolyan hajam van mint neki, és a mosolygödrünk is ugyanaz. Végül valahogy csak álomba szenderültem.
Másnap reggel nyolckor arra ébredtem, hogy valaki kopogott. Ki az isten nyila lehet az ilyen korán?
Komótosan lesétáltam a Snoopys pizsamámban, szinte leestem a falépcső fokain lépkedve. A váratlan vendég már verte az ajtót, tehát kinyitottam neki. Aeron állt a küszöbön, összeborzolt hajjal, nyaka egy piros kockás sállal betekerve. Egyik lábáról a másikra billegett, mivel nagyon hideg volt odakint. Megkockáztattam, hogy letegezem. Végül is csak kétszer annyi idős mint én. Persze Ricky ez aztán nagyon okos gondolat volt...de ha úgy nézzük, nem látszik rajta a kora. Ha nem tudnám, max 24-nek nézném.
- Szia Aeron. Hogyhogy ilyen korán? Mármint nem zavar...csak a pizsama miatt. Vagy te mindig ilyen korán kelsz? Hogy bírod? Ha lehetne, én minden nap fél tizenegyig aludnék!
- Látom megkockáztattad a tegező formát! Ennek nagyon örülök. Azért nem vagyok olyan öreg mint amennyinek néha hisznek.  Ha beengedsz, leülök és mindent elmesélek. Addig hozd le a laptopod! Kicsit bűvészkedni szeretnék. - Jogos a kérdésetek, hogy miért vagyok jóban egy idegen emberrel? Ha egyik-másik pillanatban elárvulnál, szerintem te is megértenéd. Aeron olyan...mintha a fogadott bátyám lenne. Magam sem tudom, hogy hogyan, de felmentem a lépcsőn. Igaz csak 14 lépcsőfok, tízbe így is majdnem elestem. Majd lehoztam a laptopot, és odaadtam Aeronnak. Ezután jó vendéglátó lévén kínálni kezdtem.
- Egy kakaót? Kekszet? Ropit? Mittudmén mondj már valamit! Ez a szitu nekem túlontúl is ciki. - Tényleg cikinek éreztem, nem is kicsit. Ott álltam egy felnőtt férfi mellett. Pizsamában! Végre betöltött a laptopom. Aeron ahogy láttam a skypeot nyitotta meg, majd a saját telefonját kivette a zsebéből, és valamit pötyögött rajta. Közben végre a kérdésemre is válaszolt.
- Ja egy kakaó jó lesz köszi! Te is iszol? - meglepett a kérdése.
- 15 éves vagyok, én szégyelltem, hogy kakaót iszom reggelente, de most már nem fogom. Anyuék pedig mindig cikiztek miatta...- eltöprengtem. Alapjáraton véve szerettem a szüleimet, de még fura ez a múlt idő...szerettem. Azokat a Tket meg kell nyomni...sajnos...
Nem vettem észre, hogy a tej majdnem kifut a mikróban, ugyanis már be is tettem a hőálló poharakat amiben a fehér lötty csak lötyögött. Gyorsan kikapcsoltam az egész szerkezetet, és elkezdtem belerakni a kakaóport. Elkavargattam, majd bevittem Aeronnak és magamnak is.
Beértem, és csörgött a skype. Rony olyan szélsebesen vette fel, mint aki sose vett fel még skypeot. A képernyőn viszont nem a bátyámat pillantottam meg.
- Szia! Calum vagyok! Hood. Ashton egyik haverja. Ash ötlete volt ez a kis meglepi! Izé...hasonlítottok Ashel. Le se tagadhatnád! - Majd Calum kacsintott egyet, és a skype jellegzetes "hívás vége" hangját hallottam meg.
A szám tátva maradt. De Aeronnak is. Ő tudta hogy Ashton hívni fog, de azt ő se gondolta hogy nem a célszemély fogja felvenni.
Majd mindketten nevettünk egyet, és elszürcsöltük a kakaónkat. Ezután Aeron, mivel nem kért mást és azt mondta, majd beszél Ashtonnal, távozott.


Amint becsuktam az ajtót magam után, azt hittem menten elájulok. Hogy nekem sínbe jönne az életem? Kizárt! Ilyen nincs. Valami viszontagságnak kell lennie.
Végül csak elhessegettem a gondolatot, elmosogattam, majd a tegnapi ígéretemnek eleget téve letusoltam. Élveztem ahogy a forró vízcseppek játszadoznak a hátamon, és enyhén égetik a bőröm. Olyan mennyei de mégis pokoli érzés. Mint most az enyém. Nincs családom, de van esélyem egy új találására.  Ha nem szúrom el. Amire én nem vernék mérget, ismerve magamat.
Eközben lefürödtem, és magamra vettem az anyu szerint "csak a szokásos" összeállításomat. Egy Ramones felső fekete a térdénél szaggatott nadrággal. Úgy imádtam amikor indultam a suliba és anya mindig csak legyintett amikor meglátott "Oh Rick csak a szokásos". Olyan jellegzetesen tudott legyinteni. Kár hogy már sose láthatom.
Végül  lecaplattam a lépcsőn, majd elmentem a boltba. Csak a közelibe, hogy összedobjak valami kaját magamnak. Ebből végül az lett, hogy csak egy doboz müzlit vettem, megebédeltem, átöltöztem, majd elmentem futni a Central parkba. Busszal mentem, így negyed óra alatt odaértem. Hihetetlen, hogy milyen csendes hely ez. Futottam vagy három órát, kistrapáltam magam, majd hazamentem. Azon a pár méteren a buszmegállótól a házig azt hittem meg fogok halni. Szoros lófarkamból a hajszálak kezdtek kiszabadulni, amit annyira nem is bántam. Ahogy kinyitottam a házat, beérve lerúgtam a cipőm és felmentem zuhanyozni. Ma már másodszor. Hát most na ha az ember lánya futni megy...viszont éreztem a kongó éhséget a gyomromban. Így hát összedobtam egy tál müzlit, és bekapcsoltam a laptopom. Serényen kanalaztam, amikor láttam, hogy volt egy nem fogadott hívásom Skypeon Ashtontól.
Meg is nyomtam a visszahívás gombot, de Ash nem akarta felvenni. Már majdnem feladtam és egy legyintéssel letettem, amikor felugrott a párbeszédablak, és a hívás másodpercszámlálója elkezdte a számolást. Egy zöld hajú srácot fedeztem fel, mellette egy másik sráccal, akinek szájpiercingje volt, Eléggé meglepődtem, tátva maradt a szám.
- Ho-ho-hol van Ashton? - Na jó csak hogy megértsétek, tőlem kitelik hogy vétetlen valaki mást hívok fel mint kellene.Majd a válasz meg is érkezett. Ashton Irvint láttam lehuppanni a babzsák fotelba egy csésze gőzölgő egyenlőre ismeretlen eredetű itallal a kezében.
- Öhm...Ashton vagyok. Te meg Ricky. Ne aggódj tudtam rólad. 3 éve a...szóval a szüleid elmondták hogy te...fogalmazzunk úgy, hogy besikerültél. De nem is ez a lényeg, erről lesz még időnk dumálni. Sokkal inkább érdekes lehet számodra ez. - majd felvett maga mellől valamit. Egy...repülőjegyet.
- 3 nap és utazhatsz Sydneybe drágica! Úgyhogy pakolj össze és nyomás!- Kétségbe estem. Nagyon is!
- De Ash...nekem...ez...nem megy...kérlek, nagyon kérlek gyere el értem! Én...nem tudom így hipp hopp itt hagyni a fél életemet! Bocsáss meg- Majd könnycseppek gördültek le az arcomon. Gyorsan kiszedtem egy zsepit a mellettem levő dobozból és belefújtam az orrom.
- Ne aggódj kicsi Irwin! Ez a jegy úgyis oda-vissza használható, elmegyek érted. Holnap indulok! - majd rám kacsintott. Ezután bemutatott a barátainak.
- Luke és Micael. Öhm...Calum meg valahol durcizik! - Vele már találkoztam akartam mondani. Szélsebesen integettem a srácoknak, magam sem értem miért. Viszont nagyon elálmosodtam, aminek okát szintén nem tudom megérteni.
Ásítottam egyet, amit akárhogy próbáltam leplezni, Ash észrevette.
- Na de aludj angyalka látom álmos vagy...És akkor holnap érkezem. Vagyis az neked délután. Vagyis nem. Na mindegy majd kiszámoljuk! Délután írok. Vagyis az neked reggel. Ah hülye időzónák! - Majd a három srác egyszerre kívánva nekem jó éjszakát (ami azért elég horrorisztikusan hatott) bontották a vonalat.
De én nem bírtam. Nem tudtam elaludni. Forgolódtam, majd éjjel kettőkor úgy döntöttem, felhívom Ashtont. Egyből fogadta a hívásom.
Most egyedül volt. Hála az égnek! Felkeltette az érdeklődésem a szüleimmel kapcsolatban.
Ashton kijelentette, hogy minden kérdésemre válaszol. Elsőnek azt kérdeztem, hogy mi történt a születésem körül, és mit meséltek neki anyuék három éve.
- Az egész egy házibuliban kezdődött...

Sziasztok Drágák! Itt a harmadik fejezet, elég elcsépelt lett, de itt volt az ideje már. Ettől remélem tetszett nektek, én szívem lelkem beleraktam!
Puszi és további szép estét nekteek! :) ♥
Jázi