1.:Szép emlékek tárháza

*Ricky*

Ashton Irwin ausztrál zenész. Ezt én nem hiszem el. A testvérem egy világhírű sztár. És nem is tudtam róla. Miért nem mondták el a szüleim amíg éltek? Miért? Hazudtak nekem. 15 évig egykének hittem magam. És hogy vegyem fel a kapcsolatot Ashtonnal? Töröm a fejemet, gondolkodok. Hol lakhatnak a sztárok? Valami villában? Tudja ő hogy van egy huga? Ha én nem tudtam róla ő attól tud rólam? Hogy vegyem fel vele a kapcsolatot? Azt hiszi majd hogy egy zizzent rajongó vagyok. De nekem nincs senkim!  Vagy apuék beszéltek vele? Kizárt. Hiszen nem tudták hogy meghalnak! És az itteni életemmel mi lesz? Mit kezdek a házzal? Kitől kérjek segítséget? Kételyek sokasága merül fel bennem. Mit? Hogyan? Hol? Miért? Megvan! Elmegyek a helyi gyámhivatalba. Ott tuti tudnak segíteni nekem. Felveszem a sálam és elindulok. A puha hó ropog a talpam alatt. Egy kívánságom van. Hogy a karácsonyt már a bátyámmal töltsem. Milyen lehet zenésznek lenni? Milyen lehet az életük? Koncerteznek éjjel nappal? Mit tegyek ha nem engedik meg hogy ott lakjak és árvaházba kerülök? Mit fogok ott csinálni? Én nem vagyok árva! Van egy bátyám! Most tekintsünk el attól hogy ő egy világhírű sztár. Már nincs messze a hivatal. A könnyeimmel küszködök. Apu biztos tudná mit kell tenni. De ha ő élne ilyenen nem kéne gondolkodni.
Megtoltam a hivatal súlyos ajtaját. Teljes tömegemmel nekidőltem de így is alig bírtam kinyitni. Majd egyszer csak eltűnt a súly én pedig hasra estem a padlón.
- Elnézést kérek csak elég nehéz ez az ajtó. Nem láttam hogy itt van! Bocsánat. - Szégyelltem magam. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
- Semmi baj kicsim épp zárni készültem holnapig. De ha segíteni kell akkor itt vagyok. Üljünk le és mond mi a baj. Gondolom ha a gyámhivatalba jöttél valami baj van a családodban igaz?
- Igen. A szüleim autóbalesetben meghaltak, de nem akarok árvaházba kerülni. - Ilyenkor megmentőm, egy harmincas éveiben járó pasi összevonta a szemöldökét.
- De hát nincs senkid kicsim! Nem rossz hely az árvaház. És amúgyis csak 3 évet kellene ott lenned.
- Csak én nem vagyok árva tudja? Van egy bátyám! Csak...Ausztráliában él. És...világhírű zenész. Ashton Irwin? 5 Seconds of Summer? Nem rémlik valami? - Ilyen egy istencsapását mint én nem lehet látni azért minden nap.
- A lányom odavan értük. Főleg a dobosért. Valami Ashton. - Ilyenkor esett le neki a tantusz. - Te? Te? Te a...a huga vagy? A...azta. De...atya ég! - ilyenkor kezdtem sírni.
- Ön szerint hányan hinnének nekem ha ezt valakinek elmondanám? És mi lett a bátyámmal? Miért nem tudtam róla?
- Ne aggódj kicsim biztos volt valami gigszer a családodban,amitől a szüleid meg akartak védeni. Biztos ők sem gondolták hogy meghalnak. Nem? De most rád kell koncentrálni mint élő személyre. Na szóval van hol aludnod? Hol laksz?
- Westminsterben lakom. Igen a nyakamba szakadt egy kétszáz négyzetméteres ház. Elbury utca 25. Csak hogy tudják ha meglátogatnának. És kérem kérdezze meg a bátyám. Nem akarok árvaházi lenni. Hiszen van családom...csak nagyon messze... Nagyon messze. A szüleim...már csak szép emlékek tárháza.
- Ne aggódj kicsim! Találunk megoldást! Mindig van megoldás! Hazavigyelek? - Szívesen fogadtam az ajánlatot.
- Köszönöm szépen! Fogjuk még látni egymást? - Nincs senki másom csak ez a férfi.
- Ne aggódj szívem. Persze hogy látjuk egymást! Hány éves vagy amúgy?
- 15...de többnek nézek ki amúgy! Mindenki vagy tizennyolcnak néz mindig...- Ez igaz is volt. Sajnos túl igaz.
Időközben megérkeztünk. Ahogy kipattantam a kocsiból, a gyámhivatali férfi elhajtott. Bementem a házba, levettem a kabátomat és pizsamába öltöztem. majd reggel lezuhanyozok! Ezután próbáltam elaludni, de sehogyan sem sikerült.
Végső elkeseredésemben egész éjszaka 5 Seconds of Summert hallgattam.



Sziasztok! Ez lett volna az első fejezet, remélem tetszett. Mostantól tartom magam a szombatokhoz! Ha tetszett komizzatok meg amit kell. Hiszen tudjátok imádás van!
Nemsokára találkozunk!
Jazi