5.:London kiszúrt velem...

*Ashton*

- Az egész egy házibuliban kezdődött...a szüleink akkoriban nagyon össze voltak veszve, én otthon voltam, mint később kiderült egyedül...a szülők hazahoztak egy rakás embert, viszont én is ott voltam a lakásban. Apukádék szomszédja feljelentette őket kiskorú veszélyeztetéséért, aminek következtében 3 évesen árvaházba kerültem...állítólag azon az éjszakán fogantál te is, de ezt a dolgot teljes homály fedi...
- És Ashton! Te...honnan tudsz rólam? Mármint oké hogy beszéltek veled a szüleim de hogyan?
- Hát...azon a napon éppen a srácokkal próbáltam, akkor még csak pár kisebb dalfoszlányt írtunk.És amikor hazaértem, már ott voltak. Éjszaka indultak el, hogy Ausztráliában lehessenek. Megáll az eszem a mai napig ha visszagondolok...18 éves voltam...több mint egy évtizedig nem hallok róluk erre bumm! Ott álltak a nappaliban és mintha mi sem történt volna elkezdtek ölelgetni.
- De...te jó isten...- Ricky szemei könnyel teltek meg. - Ne haragudj Ash, de ez...nekem sok. Nagyon sok! Tudom, hogy én kérdeztem rá,  de ne haragudj!
- Semmi baj! Lesz még idő beszélni...holnap itteni reggel nyolckor indulok, tehát akkor te időd szerint reggel hétre leszek ott. Természetesen taxit fogok, mivel következtetni tudtam eddig is valahogy hogy 15 évesen nem rendelkezel jogosítvánnyal.
- Akkor holnap reggel találkozunk? - Ricky megtörli a szemét is kifújja az orrát.
- Úgy van! Mi összetartozunk! Lesz új családod Irwin! Sínen vagy drágám! És most jóéjt! Aludnod kell!
Nem tudom valójában mit fog csinálni az éjszaka, de az biztos hogy nekem mennem kell. Luke lelkére ráfér egy kis pillanatragasztós tisztogatás.
- Na megyek Rick mert tudod szerelmi mámor van...nagy szakítás meg minden áh tiszta téboly...majd úgy is meglátod! Egy dolog biztos, nem fogsz unatkozni!
- Kösz Ash...úgy mindent! Te vagy a legjobb testvér a világon! - Ilyenkor bontottam a vonalat, mielőtt Ricky még sírva fakadna.

Korog a gyomrom. Az idő dél körül jár, a napsugarak a tetőtéri ablakon át simogatják a bőröm. Ez a jó  télben...jó meleg van! Imádom az év végét...
Lecaplatok a lépcsőn, ami a súlyom alatt nyikorogni kezd az enyhén kergült ugrálásomtól. Hemmot látom a kanapén ülni, igaz háttal ül nekem, de innen is látom, hogy rázkódik a válla.
- Mi a baj Hemmings? Hm?
Odaültem mellé és átkaroltam a vállát. Nem nézett a szemembe. Sírt. És szégyenli.
- Ne szégyelld ha sírsz! Jogod van hozzá...vagyis érted...- Luke váratlan dolgot tett. Karjaival átölelt, arcát a vállamba fúrta és zokogni kezdett.
- Ahs...Ashton...mindennek vége...de...én...a...akarom! Akarom őt...hogy öleljen...hogy...- itt megállt egy másodpercre, gondolkodott, megossza-e velem a gondolatait.
- Hjaaj Hemmo! Nyugi máár! - Nem mondhatom hogy minden rendben lesz, amikor ebben egyáltalán nem leszek biztos. Ha most elmegyek Londonba, Luke vagy egyedül marad itthon 2 napra, vagy ne adja isten Calummal péppé verik egymást.
- Vágyom Mikera...eszméletlenül...el sem hiszed mennyire! - Ebben a pillanatban támad egy remek ötletem.
Előveszem a telefonomat a zsebemből és tárcsázom Mike számát. Odaadom a készüléket Lukenak.
- Ne szipogj már mint egy kiskutya! A Romeód az!
- Hogy mi? - Tátja ki Luke a száját. - Nem beszélek vele!
De már késő volt...Mike felvette a telefont.
Elmentem a konyhába ebédet csinálni. Bolognait kezdtem készíteni, amiből végül tejfölös tészta lett.
- Kérsz? - Nyújtottam Luke felé a hatalmas tálnyi tésztát amit az ölemben tartottam.
- Aha! Amúgy mikor indulsz Londonba?
- Kösz a kérdést! Holnap reggel! De már össze van pakolva a cuccom! - Hazudtam. Még egy gatyám sincs összepakolva. De a szándék megvan! A táska már az ágyamon hever. De tudom, ha megmondom Lukenak az igazat, megint le fog szidni, hogy miét nem pakolom össze a holmijaimat időben. Nincs mese én vagyok a banda szétszórtja és későse. - Mit tárgyaltál Herkulessel?
Pontosan tudom miről beszélgettek...és ezt le tudom venni Luke mosolygós képéből is. Kibékültek. Ez a szép a szerelemben...

- Jó utazást kívánunk! - Mondja az egyik légiutaskísérő hófehér fogait megvillantva. Felismert volna? Kizárt! A hajam össze van fogva és szemüveget viselek.
- Köszönöm! Válaszoltam és rámosolyogtam a húszas éveiben járó lányra aki rögtön elpirult. Azok a fránya mosolygödrök!
Az út jól telt az MP4 lejátszóm társaságában. Van rajta pár videó amit a srácokkal csináltunk még nagyon nagyon régen. A többiek azt hiszik kitöröltem őket, pedig nem!
Éppen azt a videót nézem, ahol üvegezünk. Mike felé mutat a kupak szája, akinek Calum adja a feladatot, hogy csókolja meg Lukeot. Cal pontosan tudja, hogy Mikey milyen régen szeretné ezt megtenni. De ő mégis ellenkezik. Húzzuk az agyát Calummal, mire Luke azt mondja:
- Istenem ha nem vagy elég bátor megteszem én! - Majd közeledett és száját Mikeéra tapasztotta.
Mindig elmosolyodok ezen a videón. Ám most elnyom már az álom...

Mikor a csomagjaimat felvettem, elindultam a Heathrowról metróval. Ricky pontosan lediktálta a címét és le is járta egyszer a távot így azt mondta kb. fél órát kell metróznom.
Bedugom a fülhallgatót a fülembe amiből a Nickelback Make me believe again című dala csendül fel.
Annyira szeretem ezt a dalt! Egyszer csak egy kéz kezdi veregetni a vállamat. Egy fiú keze.
- Öhm..Ashton? - Honnan olyan ismerős ez a srác? Buli? Koncert? Nem néz ki nagy 5SOS fannak az biztos.
Gondolkodok..egyszer csak beugrik valami.
- Freddie? - Nyaranta a szüleim elhoztak Londonba, hogy mindkét környezethez hozzászokjak. De ez egy pár év után abbamaradt.
De ő rá emlékszem.
- Úristen Ash ezt el sem hiszem! - Hát nagyon én sem...Fred volt az az ember, aki miatt 14 évesen félreléptem és elhagytam a barátnőmet. Nagy botlás volt, de nem bántam meg...mára persze ez a gyenge hajlamom a fiúk iránt kialudt...legalábbis úgy érzem...
- Ashton! El sem hiszem! Figyelj...azt a sok évvel ezelőttit...
- Hagyd már haver! Kamaszkorban azt hiszem ez normális! Tomboltak a hormonjaink azt sem tudtuk mit teszünk!
- Azt hittem haragszol...de...ezek szerint nem! Amúgy köszi aszülinapi képeslapokat...
Minden évben küldtem képeslapokat Frednek. A születésnapján és a névnapján.
És ő is küldött nekem...
- Merre mész? mert én leszállok. Meddig maradsz? Úristen ezt el sem hiszem!
- A húgomhoz...amúgy itt a számom valamikor hívj fel! - És csak gy a kezébe nyomtam a telefonszámom, majd amikor leszállt mosolyogva integettem neki.
Ez a sors fintora...csak az lehet...én pedig egy koszos metrón ülök, és ahogy a jármű kihajt az állomásról és bemondja a következő nevét, elkezdek nevetni...nincs mese, London kiszúrt velem...

Sziasztook!
Tudom tudom rengeteget késtem, de nagyon sok a dolgom mostanában! Így is amikor időm kiadja írok. De így is csak nehezen sikerül egy egy részt összehozni. Ráadásul beteg is voltam...
Na mindegy!
Ha tetszik Komizzatok vagy ami jól esik :D
Jázi ♥

4.:Ne keress, majd jelentkezem 2/2

*Calum*

Biztos sokatokat érdekel, miért vagyok ilyen ellenszenves Lukeal és Michaellel. A válasz egyszerű...Mike agyát elvette ez a szerelem...régebben még tűrhető volt, még velem is beszélgettek mindketten, de egy ideje elöntötte fejüket a rózsaszín köd.

Éppen a plázából jövök kifelé, amikor meglátok egy zöld hajú srácot az utcán bolyongani. Ez nem lehet más, mint Michael. Igazából nekem is hiányzik a barátságunk, de Luke társasága egyáltalán nem...

Igazából csak egy kis csokiért ugrottam le a plázába, de gyalog. Ki kellett szellőztetnem a fejem...úgy látom Mike is ezt csinálja, így először nagy majd egyre kisebb léptékkel közeledek felé. Végül suttogva megszólaltam.

- Várj már egy percet Mike! Mi a baj? Te nem szoktad így lent hordani az orrod...és...te sírsz? 

- Nem éppen veled fogom megosztani a gondjaimat és nem neked fogok mesedélutánt tartani...De amúgy ha annyira tudni akarod szakítani fogok Lukeal...most örülsz?- szűrte a fogai közt Michael.

Igaza van...nagyon csúnyán viselkedtem vele...de nekem vele nincs bajom! Nekem Hemmings nagyképű pofájával van bajom...
- Mike! Figyelj! Megígérek valamit!Soha többé nem kezdek ki veled! Nem foglak megbántani soha többé...okés? - Mike lenéző pillantást lövellt felém amivel valami olyasmit akarhatott közölni, hogy ne is próbálkozzak kibékülni vele...
- Cal...légyszi! Egy kicsit egyedül akarok lenni oké? Úgy egyedül...érted! Eljut a tudatodig? - Fáj...fáj hogy Michael így eltaszít. De végül is megérdemlem...megérdemlem, mert nagyon rondán viselkedtem vele. De én nem tudom ezt miért csinálom...egyszerűen ha meglátom Lukeal teljesen eluralkodik rajtam az, hogy Mike nem hozzá való. És nekem annyira elegem van!
Mike már elment...és lövésem sincs hova. Csak állok a pláza előtt, mint egy nagy határ szar. Töröm a fejem, gondolkodok...Hova mennék, ha bánatos lennék? A parkba? A saját házamba? Igen! Ez lesz az!
Hol is lakik Mike eredetileg? Csak hogy értsétek, mind a négyünknek van saját háza, ahol kiszellőztetheti a fejét ha úgy adódik. Vagy ha összeveszik valakivel. Mint most Mike Lukeal. Szakítani akar...és ez részben az én hibám...most hasít belém a szörnyű felismerés...keresztbe teszek a legjobb barátom kapcsolatába azzal a fiúval akivel boldog lehetne? Hát milyen ember vagyok én? Mike pedig már ott ül valahol az utcán és valami olyat csinál aminek Luke nem örül...

vágja az ereit, vagy éppen a Harbour hídon sétál és készül levetni magát a mélybe...
És ha meghal, az az én hibám lesz...csörög a telefonom. Ashton keres. Remek.
- Hol a francban vagy Calum??? És hol van Mike? Luke már teljesen idegrohamos. Tudom Cal...tudom hogy utálod őket...de most segíts!
- Ashton...én is Mikeot keresem...hol lakik?
- Albany utca 25. Miért?
- Odamegyek! Az életem árán is! Nem érdekel! Rendbe kell hoznom amit elrontottam Ashton! Rendbe kell hoznom! Érted?
- Jó ég Calum! Te ugye...nem vagy szerelmes? Nekem tudod, hogy bármint elmondhatsz! De...szerintem tudod mire akarok kilyukadni...nem lenne jó ebbe a kapcsolatba úgymond belerondítani! - Magam is elgondolkodtam már ezen a dolgon. De kizárt, hogy akár egy pici biszexuális hajlamom is legyen...
- Ne aggódj Cal. Halló! Ott vagy? - Nem szóltam bele? Inkább szakítottam a vonalat Ashtonnal.
Sétálok...keresem az Albany utcát. Végül kiszúrom Mikeot az egyik ház előtt ülni. Ahogy befordulok elkezdek futni felé...de Mike csak ül tovább egy helyben. Nem szalad el.
- Ha már úgy is beszélni akartál gyerünk..megtaláltál, a tied vagyok. Mondd bátran! - A hangjában hallható az őszinteség...
- Mike! Én...én...mint barát nagyon szeretlek! Én...nekem csak Lukeal van bajom! Utálom, hogy veled vgy...mert...ő nem hozzád való! De nélküle te meghalsz! Erre ma jöttem rá! Most még tartod magad! De egy idő után te...belehalsz a hiányába...mert te szereted őt...- kurva őszinte vagyok, de nem bánom!
- Mike! Lehetünk újra barátok? Mint...mint azelőtt...mint Luke előtt! Emlékszel még azokra az időkre? A vidámparkra? A csúszdákra? A parki sétákra esténként?
- Hogy felejthetném el...de az az idő elmúlt...viszont...újrakezdhetnénk! - Annyira boldog, mint akkor, még sose voltam. Viszont elgondolkodtat az, amit Ash mond...lehet tényleg van egy kis biszex hajlamom...de elhessegetem a gondolatot. Engem most csak Michael CSAK barátsága érdekel!
Az a különös baráti szeretet, amivel most átölel.

Sziasztook!
Ez lenne a várva várt 4/2! Tudom, nem erre számítottatok, de most na :D
Imádlak titeket ♥
Jessie

4.:Ne keress, majd jelentkezem 2/1

*Michael*

Miután Ash elköszönt Rickytől, akinél láthatóan még este volt, ő felvonult a szobájába. Calum a konyhában ült a pulton, éppen a reggeli kakaóját szürcsölte, attól eltekintve, hogy már 11 óra is elmúlt. Odamentem a hűtőhöz és kivettem a tejet. Amint becsaptam az ajtót, Cal nagyon mérges tekintettel méregetett. Mi az isten baja van velem? Calum nem rasszista! Pontosan tudta, hogy meleg vagyok, mégis milyen jó barátok voltunk! Voltunk...fura a kijelentés hogy ez már a múlt. Cal tekintete szinte égeti a bőröm. Érzem a lesajló tekintetét magamon.
- Amúgy neked mi a bajod velem Hood? Amióta együtt vagyok Luke-al tisztára meg vagy zakkanva! - Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Nem értem ezt a srácot. Természetesen a válasz ugyanaz volt, mint mindig.
- Ne akard megtudni Clifford! - Kösz szépen Cal igazán megnyugtattál! Idegességemben inkább kezembe fogtam 2 bögrét és elhagytam a konyhát.
A nappaliban Luke ült a kanapén, tökéletesen beállított hajjal, és éppen a szápiercingjét rágcsálta. Jó játék ez hülye gyerekeknek, de tudom, Luke akkor csinálja ezt ha valamit nem akar elmondani nekem.
Lehuppantam mellé a kanapéra és hozzábújtam. A kezét felemelte majd átölelt.
- Van valami baj Hemmo? - Aggódom miatta kicsit. Vajon a kora reggeli dolog miatt neheztel? Én azt tényleg nem akartam! Csak...véletlen volt...és nem tudtam leállni.
- Semmi, csak...figyelj Mike. Én nagyon nagyon szeretlek, és lehet néha elvetem a sulykot. Mostanában észrevettem, hogy ingerlékenyebb vagyok mint általában. És...nem akarom rajtad lecsapni a feszkót. Most itt van ez az Ash ügy is...és kérlek ne haragudj rám...semmiért. Te egy csodálatos ember vagy, tele szeretettel.
- Mi ez a nyálas fecsegés? Hánynom kell tőletek komolyan! Enyelegjetek odafönn! - Calum Hood hallatta ezeket a szavakat, színtiszta gúnnyal a háttérben. Gondolom bevásárolni ment, arra fel a táska a kezében. De erre már sose derül fény, ugyanis kulcs pattant a zárban, egyszerre kettőben. Ugyanis Ashton is bezárta a szobája ajtaját, amire kívülről egy "csak akkor kopogj ha életveszélyben vagy" feliratot ragasztott.
Luke cinkos mosolyra húzta a száját.
- Ha fel, hát fel baby! - Megőrülök amikor így hív, és egyből magaménak akarom tudni. Luke a kijelentése után egyből megcsókolt, amit nem bírtam nagyon jól, így felálltam a kanapéról és magam után húztam a barátomat is. Egyenesen a konyhába mentünk ahol Hemmo nekinyomott a hideg csempének. Egyből libabőrös lettem, de nem érdekelt a hideg kő, hiszen ő is itt van, velem. Erősen nyomott a falhoz, majdnem megfulladtam. Végül belekapaszkodtam a nyakába, és egy nagy lendülettel a lábaimat a dereka köré kulcsoltam.
- Erre vártam! - Hallatta Luke, majd egy nagy levegővétel után újra az ajkaimnak esett. Így mentünk fel az emeletre, bár nekem minden fok egy kis félelemmel járt, nehogy Hemmo leejtsen.
Szerencsére ez nem történt meg, így teljes testi épséggel értem föl. Luke egyből a szobánk felé vette az irányt, ahol gyengéden lefektetett, majd egy pillanatra sem leállva fölém emelkedett. A gyönyörtől csukott szemmel védekezve sóhajtoztam és beharaptam az alsó ajkamat. Majd hirtelen ötlettől vezérelve rántottam egyet Luke vállán, így én kerültem felülre. Gyengéden szájon csókoltam, amire keze a hajamban kötött ki. Finoman húzta a nyakamat maga felé, ezzel jelezve hogy ne hagyjam abba! Lábait a derekam köré kulcsolta, én pedig sebesen faltam az ajkait. Úgy gondoltam, a nyakát most békén hagyom, egyrészt nem akarom őt kikészíteni, másrészt fényévekkel jobb ötletem van. Kezemet egyre lejjebb csúsztattam a testén, míg a nadrágjához nem értem. Megtaláltam az övet, de nem tudtam kicsatolni, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy túlságosan örömmámorban úsztam ahhoz, hogy ezt az amúgy roppant egyszerű feladatot megcsináljam. Másrészt Luke megállított. Kezét a könyököm alá tette, majd kiszedte a nadrágjából.
- Ne tegyél olyat, amit később megbánsz Michael! Nem csinálhatod ezt! Nem tudsz leállni érted? Már most érzem, hogy nem azért teszed, mert te is akarod! - Mit hogy nem is akarom? Én csak őt akarom! És nem azért, mert még soha nem voltam senkivel. Na jó részben ez is igaz, de van valami abban, amit Hemmo mond.
- Be kell valljam, hogy igazad van Hemmings. Én...nem akarlak kihasználni. De...mégis ezt teszem! Nem érdemelsz meg! Én...most elmegyek. Messzire. Kérlek ne keress, majd jelentkezem...

Sziasztook! Tudom, gonosz vagyok hogy így hagyom abba, de most na...izguljatok rajta! Van miért, higgyetek nekem!
Ha addig nem találkozunk, mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!
És ami a sztorit illeti...én nagyon szeretem írni, remélem nektek is tetszik!
Na nem pofázok többet, nagyon szeretlek titeket!
Jázi ♥

3.:Pánik

*Ricky*

Az elmúlt két napban a megkönnyebbülés egy olyan fajtája kerített hatalmába, amelyről eddig álmodni se mertem volna. Felcsillant egy apró reménysugár, hogy ismét lehet normális életem a történtek után.
De akkor elmesélem mi történt azóta, hogy Aeron, a gyámhivatal vezetője  hazahozott. Aznap éjjel ugye néztem a 5 Seconds of Summer klipeket, és csak ámultam Ash tehetségén. Láttam rajta hogy élvezi amit csinál...de mit tehetnék? Kételyek sokasága fogalmazódott meg bennem, amik nem mentek ki a fejemből egykönnyen. De legalább négyőjük közül megismertem a bátyám! Nem volt nehéz dolgom, Ugyanolyan hajam van mint neki, és a mosolygödrünk is ugyanaz. Végül valahogy csak álomba szenderültem.
Másnap reggel nyolckor arra ébredtem, hogy valaki kopogott. Ki az isten nyila lehet az ilyen korán?
Komótosan lesétáltam a Snoopys pizsamámban, szinte leestem a falépcső fokain lépkedve. A váratlan vendég már verte az ajtót, tehát kinyitottam neki. Aeron állt a küszöbön, összeborzolt hajjal, nyaka egy piros kockás sállal betekerve. Egyik lábáról a másikra billegett, mivel nagyon hideg volt odakint. Megkockáztattam, hogy letegezem. Végül is csak kétszer annyi idős mint én. Persze Ricky ez aztán nagyon okos gondolat volt...de ha úgy nézzük, nem látszik rajta a kora. Ha nem tudnám, max 24-nek nézném.
- Szia Aeron. Hogyhogy ilyen korán? Mármint nem zavar...csak a pizsama miatt. Vagy te mindig ilyen korán kelsz? Hogy bírod? Ha lehetne, én minden nap fél tizenegyig aludnék!
- Látom megkockáztattad a tegező formát! Ennek nagyon örülök. Azért nem vagyok olyan öreg mint amennyinek néha hisznek.  Ha beengedsz, leülök és mindent elmesélek. Addig hozd le a laptopod! Kicsit bűvészkedni szeretnék. - Jogos a kérdésetek, hogy miért vagyok jóban egy idegen emberrel? Ha egyik-másik pillanatban elárvulnál, szerintem te is megértenéd. Aeron olyan...mintha a fogadott bátyám lenne. Magam sem tudom, hogy hogyan, de felmentem a lépcsőn. Igaz csak 14 lépcsőfok, tízbe így is majdnem elestem. Majd lehoztam a laptopot, és odaadtam Aeronnak. Ezután jó vendéglátó lévén kínálni kezdtem.
- Egy kakaót? Kekszet? Ropit? Mittudmén mondj már valamit! Ez a szitu nekem túlontúl is ciki. - Tényleg cikinek éreztem, nem is kicsit. Ott álltam egy felnőtt férfi mellett. Pizsamában! Végre betöltött a laptopom. Aeron ahogy láttam a skypeot nyitotta meg, majd a saját telefonját kivette a zsebéből, és valamit pötyögött rajta. Közben végre a kérdésemre is válaszolt.
- Ja egy kakaó jó lesz köszi! Te is iszol? - meglepett a kérdése.
- 15 éves vagyok, én szégyelltem, hogy kakaót iszom reggelente, de most már nem fogom. Anyuék pedig mindig cikiztek miatta...- eltöprengtem. Alapjáraton véve szerettem a szüleimet, de még fura ez a múlt idő...szerettem. Azokat a Tket meg kell nyomni...sajnos...
Nem vettem észre, hogy a tej majdnem kifut a mikróban, ugyanis már be is tettem a hőálló poharakat amiben a fehér lötty csak lötyögött. Gyorsan kikapcsoltam az egész szerkezetet, és elkezdtem belerakni a kakaóport. Elkavargattam, majd bevittem Aeronnak és magamnak is.
Beértem, és csörgött a skype. Rony olyan szélsebesen vette fel, mint aki sose vett fel még skypeot. A képernyőn viszont nem a bátyámat pillantottam meg.
- Szia! Calum vagyok! Hood. Ashton egyik haverja. Ash ötlete volt ez a kis meglepi! Izé...hasonlítottok Ashel. Le se tagadhatnád! - Majd Calum kacsintott egyet, és a skype jellegzetes "hívás vége" hangját hallottam meg.
A szám tátva maradt. De Aeronnak is. Ő tudta hogy Ashton hívni fog, de azt ő se gondolta hogy nem a célszemély fogja felvenni.
Majd mindketten nevettünk egyet, és elszürcsöltük a kakaónkat. Ezután Aeron, mivel nem kért mást és azt mondta, majd beszél Ashtonnal, távozott.


Amint becsuktam az ajtót magam után, azt hittem menten elájulok. Hogy nekem sínbe jönne az életem? Kizárt! Ilyen nincs. Valami viszontagságnak kell lennie.
Végül csak elhessegettem a gondolatot, elmosogattam, majd a tegnapi ígéretemnek eleget téve letusoltam. Élveztem ahogy a forró vízcseppek játszadoznak a hátamon, és enyhén égetik a bőröm. Olyan mennyei de mégis pokoli érzés. Mint most az enyém. Nincs családom, de van esélyem egy új találására.  Ha nem szúrom el. Amire én nem vernék mérget, ismerve magamat.
Eközben lefürödtem, és magamra vettem az anyu szerint "csak a szokásos" összeállításomat. Egy Ramones felső fekete a térdénél szaggatott nadrággal. Úgy imádtam amikor indultam a suliba és anya mindig csak legyintett amikor meglátott "Oh Rick csak a szokásos". Olyan jellegzetesen tudott legyinteni. Kár hogy már sose láthatom.
Végül  lecaplattam a lépcsőn, majd elmentem a boltba. Csak a közelibe, hogy összedobjak valami kaját magamnak. Ebből végül az lett, hogy csak egy doboz müzlit vettem, megebédeltem, átöltöztem, majd elmentem futni a Central parkba. Busszal mentem, így negyed óra alatt odaértem. Hihetetlen, hogy milyen csendes hely ez. Futottam vagy három órát, kistrapáltam magam, majd hazamentem. Azon a pár méteren a buszmegállótól a házig azt hittem meg fogok halni. Szoros lófarkamból a hajszálak kezdtek kiszabadulni, amit annyira nem is bántam. Ahogy kinyitottam a házat, beérve lerúgtam a cipőm és felmentem zuhanyozni. Ma már másodszor. Hát most na ha az ember lánya futni megy...viszont éreztem a kongó éhséget a gyomromban. Így hát összedobtam egy tál müzlit, és bekapcsoltam a laptopom. Serényen kanalaztam, amikor láttam, hogy volt egy nem fogadott hívásom Skypeon Ashtontól.
Meg is nyomtam a visszahívás gombot, de Ash nem akarta felvenni. Már majdnem feladtam és egy legyintéssel letettem, amikor felugrott a párbeszédablak, és a hívás másodpercszámlálója elkezdte a számolást. Egy zöld hajú srácot fedeztem fel, mellette egy másik sráccal, akinek szájpiercingje volt, Eléggé meglepődtem, tátva maradt a szám.
- Ho-ho-hol van Ashton? - Na jó csak hogy megértsétek, tőlem kitelik hogy vétetlen valaki mást hívok fel mint kellene.Majd a válasz meg is érkezett. Ashton Irvint láttam lehuppanni a babzsák fotelba egy csésze gőzölgő egyenlőre ismeretlen eredetű itallal a kezében.
- Öhm...Ashton vagyok. Te meg Ricky. Ne aggódj tudtam rólad. 3 éve a...szóval a szüleid elmondták hogy te...fogalmazzunk úgy, hogy besikerültél. De nem is ez a lényeg, erről lesz még időnk dumálni. Sokkal inkább érdekes lehet számodra ez. - majd felvett maga mellől valamit. Egy...repülőjegyet.
- 3 nap és utazhatsz Sydneybe drágica! Úgyhogy pakolj össze és nyomás!- Kétségbe estem. Nagyon is!
- De Ash...nekem...ez...nem megy...kérlek, nagyon kérlek gyere el értem! Én...nem tudom így hipp hopp itt hagyni a fél életemet! Bocsáss meg- Majd könnycseppek gördültek le az arcomon. Gyorsan kiszedtem egy zsepit a mellettem levő dobozból és belefújtam az orrom.
- Ne aggódj kicsi Irwin! Ez a jegy úgyis oda-vissza használható, elmegyek érted. Holnap indulok! - majd rám kacsintott. Ezután bemutatott a barátainak.
- Luke és Micael. Öhm...Calum meg valahol durcizik! - Vele már találkoztam akartam mondani. Szélsebesen integettem a srácoknak, magam sem értem miért. Viszont nagyon elálmosodtam, aminek okát szintén nem tudom megérteni.
Ásítottam egyet, amit akárhogy próbáltam leplezni, Ash észrevette.
- Na de aludj angyalka látom álmos vagy...És akkor holnap érkezem. Vagyis az neked délután. Vagyis nem. Na mindegy majd kiszámoljuk! Délután írok. Vagyis az neked reggel. Ah hülye időzónák! - Majd a három srác egyszerre kívánva nekem jó éjszakát (ami azért elég horrorisztikusan hatott) bontották a vonalat.
De én nem bírtam. Nem tudtam elaludni. Forgolódtam, majd éjjel kettőkor úgy döntöttem, felhívom Ashtont. Egyből fogadta a hívásom.
Most egyedül volt. Hála az égnek! Felkeltette az érdeklődésem a szüleimmel kapcsolatban.
Ashton kijelentette, hogy minden kérdésemre válaszol. Elsőnek azt kérdeztem, hogy mi történt a születésem körül, és mit meséltek neki anyuék három éve.
- Az egész egy házibuliban kezdődött...

Sziasztok Drágák! Itt a harmadik fejezet, elég elcsépelt lett, de itt volt az ideje már. Ettől remélem tetszett nektek, én szívem lelkem beleraktam!
Puszi és további szép estét nekteek! :) ♥
Jázi

2.:Különös kötelék

*Luke*

Reggel Ashton telefonjának  szinte alig hallható tompa rezgésére ébredtem. Hát igen így jár akinek abszolút hallása van. Halkan szitkolóztam, de úgy látszik így is felébresztettem a mellettem eddig édesen szuszogó Mikeot.
- Pszt aludj vissza!- Suttogtam neki kedvesen, miközben a hátát simogattam. Válaszul hozzám bújt és morgott egyet, valami olyasmit mondott, hogy nem is álmos.
- Akkor beszélgessünk. Ma az egész napunk szabad. - Vetettem föl az ötletet Mikenak, azonban ő ezt mélységesen elvetette, mondván jobb ötlete van
Maga felé fordított és apró puszit lehelt az ajkamra. Ezután letepert, a csípőmre ült, a kezeivel lefogta a számat és elkezdte szívogatni a nyakamat. Ilyenkor, bár nagyon élveztem a dolgot, elkezdtem rugdosni Mikeyt. Egyszerűen csikis vagyok. Az meg hogy nem hagyja hogy beszéljek vagy bármi, fölöttébb felháborító!
- Visszakapod még ezt! - Mondtam nagyon felháborodottan, miután elkezdtem rugdosni Mikeot aki ettől elvesztette az egyensúlyát és rám esett. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Nem ellenkezett, nyelveink mintha eggyé váltak volna. Szinte majd megfulladtunk már, de levegőhiány helyett kopogás miatt váltak szét az ajkaink. Mike egyből átmászott a saját ágyterületére és alvást színlelt. Én ugyanígy tettem, csak "horkoltam" is. Ilyenkor valaki benyitott. Calum Hood. "Juhú"...azóta felhős a kapcsolatom Callal, mióta elmondtuk neki hogy együtt vagyunk Mikeal. Szerinte a mi kapcsolatunk nem igazi.
- Na édes szerelmesek Ash azt üzeni hogy húzzatok le a földszintre mert skypeolni fogunk a húgával! - Ashnek van egy húga, Ricky. Amikor Ashton 18 lett, a szülei elmondták neki, de Ashnek nem volt felhőtlen viszonya a családjával. Csak hogy értsétek, Tonyt örökbe fogadták 3 éves korában. Elmondta, de azt kért ne beszéljünk erről többet. Lehet most megtörik a jég?
- Jól van na Calum ne légy már ilyen izé! Amúgy honnan vetted hogy fent vagyunk? - Felkönyököltem az ágyon, tényleg kíváncsi voltam.
- Ne nevettesd ki magad Luke! Ahogy röhögtetek, azt még a másik utcában is lehetett hallani! - majd elviharzott.
Michael mellettem nagy lendülettel felült, majd tekintete megállapodott a nyakamnál. Ugye nem az amire gondolok? Ugye nem? Majd felkaptam a telefonomat magam mellől, bekapcsoltam a fényképezőt és az első kamerát a nyakamra irányítottam.
Amit láttam...hát egy kicsit sokkot kaptam. Akkora piros folt díszelgett a nyakamon, mint annak a rendje. Kikerekedett szemekkel néztem Mikera, aki csak hebegett-habogott össze vissza zavarában.
- Öhm...te nem élvezted hogy szívom a nyakad?- majd felnevetett. Aztán magához ölelt és a fülembe súgta: Amúgy jól áll az a piros szar a nyakadon!
Azt hittem elröhögöm magam menten...még hogy jól áll...szörnyű! Kibontakoztam Mike öleléséből és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, kezembe vettem az alapozót és elkezdtem kipumpálni a krémes állagú masszát, amit aztán eldolgoztam a nyakamon. Elég fura lehet, hogy egy fiú alapozót hord magánál, de hát na. Ha Michael pasija vagy, megtapasztalod, hogy muszáj beszerezni egy "csodaszert" ilyen esetekre. Ezután visszamentem, és nagy meglepetésemre Mike már felöltözve állt előttem. Koptatott farmert vett fel egy egyszínű fekete pulcsival. Én is elkezdtem kutatni a szekrényemben, végül egy fekete csőnadrág és egy szürke Nirvanás póló mellett döntöttem. Gyorsan felvettem a cuccokat, és elindultunk lefelé.
Ashton épp a konyhában volt, de csörgött a Skypeja. Ricky volt az. Felvegyem? Nem vegyem? Csak álltam ott mint egy nagy rakás szerencsétlenség, végül Mike segített ki a bajból, rányomott a zöld fülre. Egy szőke hajú lányt láttunk meg, aki kikerekedett szemekkel vizslatta Mikeot. Biztos a haja miatt. Ash szerencsére ebben a pillanatban jött ki a konyhából egy bögre forró teával a kezében. Ahogy látta hogy felvettük a Skypeot egyből a gép elé ült és köszöntötte a húgát.
- Öhm...nagyon nehéz most beszélni...őő...Ashton vagyok! Te meg Ricky. Ne aggódj tudtam rólad...meg miután felhívtak a gyámhivataltól, egyből értettem hogyan áll a szénád. Már sínbe hozzuk az életedet. - Majd felmutatott egy repülőjegyet maga mellett. 3 napod van összepakolni és költözhetsz Sidneybe!

Sziasztok! Ez lett volna a második fejezet, nagyon remélem tetszett!
Ha komiztok azt megköszönömn nagyon jól esik!
További szép napot! (nálam már estét)
És bocsássatok meg a késésért de volt egy kisebb balesetem, és kényszerpihin vagyok, ergo talán a héten 2 rész is lesz!
De semmi nincs kőbe vésve!
Na de nem dumálok többet!
Jázi

1.:Szép emlékek tárháza

*Ricky*

Ashton Irwin ausztrál zenész. Ezt én nem hiszem el. A testvérem egy világhírű sztár. És nem is tudtam róla. Miért nem mondták el a szüleim amíg éltek? Miért? Hazudtak nekem. 15 évig egykének hittem magam. És hogy vegyem fel a kapcsolatot Ashtonnal? Töröm a fejemet, gondolkodok. Hol lakhatnak a sztárok? Valami villában? Tudja ő hogy van egy huga? Ha én nem tudtam róla ő attól tud rólam? Hogy vegyem fel vele a kapcsolatot? Azt hiszi majd hogy egy zizzent rajongó vagyok. De nekem nincs senkim!  Vagy apuék beszéltek vele? Kizárt. Hiszen nem tudták hogy meghalnak! És az itteni életemmel mi lesz? Mit kezdek a házzal? Kitől kérjek segítséget? Kételyek sokasága merül fel bennem. Mit? Hogyan? Hol? Miért? Megvan! Elmegyek a helyi gyámhivatalba. Ott tuti tudnak segíteni nekem. Felveszem a sálam és elindulok. A puha hó ropog a talpam alatt. Egy kívánságom van. Hogy a karácsonyt már a bátyámmal töltsem. Milyen lehet zenésznek lenni? Milyen lehet az életük? Koncerteznek éjjel nappal? Mit tegyek ha nem engedik meg hogy ott lakjak és árvaházba kerülök? Mit fogok ott csinálni? Én nem vagyok árva! Van egy bátyám! Most tekintsünk el attól hogy ő egy világhírű sztár. Már nincs messze a hivatal. A könnyeimmel küszködök. Apu biztos tudná mit kell tenni. De ha ő élne ilyenen nem kéne gondolkodni.
Megtoltam a hivatal súlyos ajtaját. Teljes tömegemmel nekidőltem de így is alig bírtam kinyitni. Majd egyszer csak eltűnt a súly én pedig hasra estem a padlón.
- Elnézést kérek csak elég nehéz ez az ajtó. Nem láttam hogy itt van! Bocsánat. - Szégyelltem magam. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
- Semmi baj kicsim épp zárni készültem holnapig. De ha segíteni kell akkor itt vagyok. Üljünk le és mond mi a baj. Gondolom ha a gyámhivatalba jöttél valami baj van a családodban igaz?
- Igen. A szüleim autóbalesetben meghaltak, de nem akarok árvaházba kerülni. - Ilyenkor megmentőm, egy harmincas éveiben járó pasi összevonta a szemöldökét.
- De hát nincs senkid kicsim! Nem rossz hely az árvaház. És amúgyis csak 3 évet kellene ott lenned.
- Csak én nem vagyok árva tudja? Van egy bátyám! Csak...Ausztráliában él. És...világhírű zenész. Ashton Irwin? 5 Seconds of Summer? Nem rémlik valami? - Ilyen egy istencsapását mint én nem lehet látni azért minden nap.
- A lányom odavan értük. Főleg a dobosért. Valami Ashton. - Ilyenkor esett le neki a tantusz. - Te? Te? Te a...a huga vagy? A...azta. De...atya ég! - ilyenkor kezdtem sírni.
- Ön szerint hányan hinnének nekem ha ezt valakinek elmondanám? És mi lett a bátyámmal? Miért nem tudtam róla?
- Ne aggódj kicsim biztos volt valami gigszer a családodban,amitől a szüleid meg akartak védeni. Biztos ők sem gondolták hogy meghalnak. Nem? De most rád kell koncentrálni mint élő személyre. Na szóval van hol aludnod? Hol laksz?
- Westminsterben lakom. Igen a nyakamba szakadt egy kétszáz négyzetméteres ház. Elbury utca 25. Csak hogy tudják ha meglátogatnának. És kérem kérdezze meg a bátyám. Nem akarok árvaházi lenni. Hiszen van családom...csak nagyon messze... Nagyon messze. A szüleim...már csak szép emlékek tárháza.
- Ne aggódj kicsim! Találunk megoldást! Mindig van megoldás! Hazavigyelek? - Szívesen fogadtam az ajánlatot.
- Köszönöm szépen! Fogjuk még látni egymást? - Nincs senki másom csak ez a férfi.
- Ne aggódj szívem. Persze hogy látjuk egymást! Hány éves vagy amúgy?
- 15...de többnek nézek ki amúgy! Mindenki vagy tizennyolcnak néz mindig...- Ez igaz is volt. Sajnos túl igaz.
Időközben megérkeztünk. Ahogy kipattantam a kocsiból, a gyámhivatali férfi elhajtott. Bementem a házba, levettem a kabátomat és pizsamába öltöztem. majd reggel lezuhanyozok! Ezután próbáltam elaludni, de sehogyan sem sikerült.
Végső elkeseredésemben egész éjszaka 5 Seconds of Summert hallgattam.



Sziasztok! Ez lett volna az első fejezet, remélem tetszett. Mostantól tartom magam a szombatokhoz! Ha tetszett komizzatok meg amit kell. Hiszen tudjátok imádás van!
Nemsokára találkozunk!
Jazi

Szereplők

Sziasztook!
Meghoztam a történet szereplőit. Többen kérdeztétek, hogy milyen jellegű blog lesz ez, és kb. hogy fog működni. Egyenlőre minden szombatra tudok részeket ígérni, de ez sem szentírás. Mindenesetre igyekszek, amennyire tudok! ;) És még egy dolog amit kérdeztetek! Melyik tag áll középpontban? Mert ugye bár a szalagcímen ez nincs rajta...én nem szeretek a bandából egy embert kiemelni, de talán Ash lesz az egyik "közszereplő", mivel a főszereplőnk az ő húga.
Na de lássuk a szereplőket!

Ashton Irwin




Calum Hood




Luke Hemmings




Michael Clifford



Ricky Irwin






Ennyi szereplő lenne, persze lesz pár mellékszereplő, így ezt a topikot a történet előrehaladtával módosítani fogom.
Még találkozunk ;)
Jazi